nindzsák
Hírek

A nindzsák igazi arca – 2. rész

A nindzsákról előző cikkünkben már olvashattatok: hogy kik is voltak ők valójában, a Nyugat hogyan látja őket, és mi a történelmi hátterük. Sok érdekesség azonban még nem került szóba. Először is nézzük, mi is volt a különbség a nindzsák, és a szamurájok között, különös tekintettel a harcmodorra.

A nindzsák a szamurájok világának árnyoldalát képviselték, az ő erősségük a ravaszságban, lopakodásban, cselekben, árulásban, kémkedésben, és orvgyilkosságban rejlett. Gerilla hadviselést alkalmaztak, rejtélyek övezték őket, és a mai napig misztikus légkör lengi őket körül. (Amire rá is erősítettek pletykák terjesztésével, hogy az ellenség jobban féljen tőlük.) Félelmet egyikük sem ismert.

A nindzsák természet feletti ereje

A fent említett okok miatt a nindzsákat sokan természetfeletti erővel rendelkező harcosoknak tartották, ami persze nem volt igaz: különösen jól kiképzett harcosokról volt szó, akik különleges technikákat alkalmaztak. Hogy egy példát említsünk, sokan azt hitték, hogy egy pillanat alatt befúrják magukat a földbe, és elmenekülnek, valójában
azonban előre megásott, rejtett alagutakat használtak. Viszont olyan ügyesen tüntették el a nyomokat, hogy soha nem derült ki.

Ha egy kicsit megvizsgáljuk a harcmodorukat, és a motivációjukat, akkor egyből rájövünk, hogy miért tartották őket legyőzhetetlen ellenfélnek. A nindzsák azt tartották a legfontosabbnak, hogy sikerüljön a küldetést teljesíteni, szinte bármi áron, és túl is éljék az akciót. Ezért az általuk alkalmazott ninjutsu harcmodor sokban különbözött a szamurájok harcmodorától. Igyekeztek elkerülni a szemtől-szembeni harcot, hisz túlerővel szemben esélytelenek lettek volna. Technikájuk inkább a lopakodásra, a megtévesztésre, a cselekre, álcázásra, a terep sajátosságainak a kihasználására, csendes rajtaütésekre, hamis információk terjesztésére, szokatlan fegyverek alkalmazására, a helyzeti előny megteremtésére és kihasználására épült. Ha úgy gondolták, nem győzhetnek, inkább elmenekültek.

Félelmet a szamurájok sem ismertek, de a nindzsákkal ellentétben ők lovagias, becsületes, büszke, nemes harcosok voltak. Preferálták a nyílt, szemtől-szembeni, bátor harcot, a becsületkódex szabályai szerint éltek és harcoltak. Kiváló kardforgatók voltak, de a nindzsák által használt „alternatív” fegyvereket nem ismerték, és a szokatlan technikák használata  a nindzsáknak kedvezett. A szamurájok uruk parancsára akár egyedül is nekimentek egy teljes hadseregnek, csata előtt az ellenség felé kiabálták neveiket – sosem futamodtak meg, nem menekültek el, nem leplezték azonosságukat, és az elmenekülést gyáva dolognak tartották.

Az öltözetük fekete, illetve sötét-vöröses színű volt. A fekete a rejtőzködést segítette elő, a vörös miatt pedig a vér nem látszott meg a ruhán, így ha a nindzsa megsebesült, akkor sem láthatta senki. Csuklyát viseltek, ami segített a lopakodásban, valamint egy jorojnak nevezett láncszemes páncélzatot a ruhájuk alatt, amely a védelmüket szolgálta. Erre vették fel a fekete zakó-szerűséget, és a kobakamának nevezett nadrágot.

 

Fegyverek

Ami a fegyvereket illeti, bármiből fegyvert tudtak kovácsolni maguknak, ezért képtelenség is minden általuk használt fegyvert felsorolni. Természetesen voltak általános fegyvereik is: kard, tőr, íj és nyilak, de jellegzetesen nindzsa fegyverek is léteztek: a suriken, azaz a dobócsillag, a manriki-kuszari/kuszari-fundo (kb.fél méter hosszú lánc, a két végén nehezékkel), a neko-te (macskakarom, az ujjak végére erősített hegyes fémkarmok) és a suko/asiko (a tigriskarmok, a tenyérre és a lábra rögzíthető horgok). Meg kell említeni a kaginavát (hosszú kötél, végén egy több horogból álló kampó), a szogát (kampós kés lánccal a végén), és a tecubisit / caltropot is (vassulyom/lábtövis, amely az üldözők lovainak lábára tekeredett, így állítva meg őket.) Harcoltak még sarlókkal (kuszari-gama), lánccal, bottal, nuncsakuval (láncos bot), saival (vívóvilla), tonfával is. Láthatatlanságukat füstbombával, vakító porokkal, vagy szemet irritáló anyagokkal biztosították. A mérgeket is előszeretettel használták, pl. mérgezett hajtűket, gyűrűket, vagy az ellenség italába/ételébe csempészett kotyvalékokat. Sokszor használtak mindkét végén kampóval ellátott összecsukható létrát mászáshoz, zsinegeket, és legyezőket is.

Meglepő tény, ami egyáltalán nem közismert, hogy a nindzsák ismerték a kínai gyógyászatot. Ismerték a gyógynövényeket, tudtak diagnózist felállítani, és kezelést nyújtani. Ezen ismeretek a méregkeveréshez, és a túléléshez is jól jöttek. Egy kicsit a fekete mágiához is értettek: papír csíkokra saját vérükkel írtak fel szövegeket, amelyek átkot és rontást hordoztak, illetve voltak olyanok is, amelyekből a harcos erőt meríthetett bevetés előtt. Értettek még a tengervíz sótalanításához, iránytűként használták a fatörzs gyűrűinek a növekedését, horkolásból meg tudták állapítani, milyen mélyen alszik a célszemély, illetve a macska szemének állásából meg tudták állapítani a pontos órát.

Szót kell még ejtenünk a kudzsi-kiriről, az egyik legjobban ismert nindzsa mozdulatsorról: ujj-, és kéz-tartások sorozatáról. A régi hiedelmek szerint ez hipnotizálásra szolgált, illetve a nindzsa ebből merítette a félelmetes erejét. A kéz-tartásokat a valóságban mudráknak hívjuk, ezt manapság gyógyításra is használják. A nindzsák speciális, titkos kudzsi-kiri gyakorlatot végeztek, mely segített koncentrálni nekik akció előtt. Tulajdonképpen felhasználták az energiát, és szimbolikus erőrácsokat teremtettek, hogy eltüntessék a szakadékot a szándék és a sikeres tett között. Ez az akarat-összpontosító gyakorlat olyan képességet, és erőt adott a nindzsának, amit szinte természetfelettinek lehet nevezni – ez is hozzásegített a róluk kialakult misztérium táplálásához.

Olyan kultusz alakult ki a nindzsák körül, hogy a mai napig él a legenda, és a rajongás. Még fesztivált is rendeznek a tiszteletükre: az Iga fesztivált Uenóban, minden évben. Az uenói kastély parkjában található Takajama Taródzsiró nindzsa otthona is: a házban sok csapóajtó, rejtett, illetve álcázott bejárat található. A ház alatt van egy múzeum, ahol többek között az utolsó nindzsa, Fudzsita Szeikó könyvtára, ruhatára és fegyvertára is megtalálható. Az uenói fesztiválon a helyiek vonulnak fel nindzsa öltözékben, és így tartják fenn a hagyományt.

Print Friendly